A történelmi határvidéken határőrizetét ellátó „lövő” történelme bizonyítja a hazához való hűségét. A trianoni békediktátummal kialakult határon túlra került magyarországi települések közül népszavazással Sopron és az agglomerációjához tartozó 8 községen kívül népszavazással felérő akaratnyilvánítás, fegyveres harcokkal és életvesztéssel járó küzdelem árán egyedül 10 nyugat-magyarországi horvát és német anyanyelvű nemzetiségi község verekedte vissza magát a szülőhazájához. A lakosság hazafias helytállása és a hazához való töretlen hűség eredményezte, hogy 1923-ban e nemzetiségi közösségek között az osztrák fennhatóságból Horvátlövő is visszatérhetett Magyarországhoz.

Ezért is természetes, hogy évszázadokon át a féltve őrzött anyanyelvi, vallási és kulturális örökségének továbbörökítését – a nemzeti kisebbséghez tartozó települések mentalitására jellemző módon – a hazához való történelmi és kulturális kötődés egyik legfontosabb elemének tekintette. Az ilyen nemzetiségi értékek közkincsé tétele, a szellemi kisugárzás lehetőségének biztosítása Európa legnagyobb közösségéhez, az Európai Unióhoz csatlakozva még inkább a közösséget erkölcsileg formáló lehetőség és felelősség. A közéleti rendszer kötelessége, hogy megfelelő mennyiségű, és főleg minőségi információk átadásával módot adjon a települési értékek megismerésére. Őszintén reméljük, hogy Horvátlövő információs anyagának megismerésével közelebb kerül a környezeti értékeire büszke, kultúráját és szokásrendszerét elkötelezetten ápoló, felelős gondolkodással gyarapodó településünkhöz.

Bugnits Vilmos
polgármester