Az önkormányzat címere osztott, felül vörös színű domborpajzsban jobb oldalon egyfürtű ezüst szőlőtő, bal oldalon két ezüst kalász nő ki. A kettő között álló, élével balra fordított ezüst ekevas lebeg. Alul zöld színű gyep mezőből alkotott talaj. Színek: vörös-zöld-ezüst.
Levéltári források alapján Horvátlövő község alapításának pontos időpontja nem állapítató meg. Tudjuk, hogy a falu határát képező Pornó és Keresztes között fekvő birtok 1496-ban a pornói apátság híres kegyuráról, a magas egyházi méltóságot betöltő Bakócz Tamásról unokaöccsére, Erdődy Péterre szállt át.

A török Bécs elleni 1532. évi hadjárata, Kőszeg ostroma során kifosztotta az egész vidéket, elpusztított mindent, ami az útjába került. Az elnéptelenedett határvidékre 1522. táján vándoroltak be a török uralom alá került horvát területekről menekülő horvát lakosság első csoportjai. Hiteles forrás tanúsítja, hogy II. Erdődy Péter gróf és horvát származású felesége, Tahy Margit az 1532-1535. években a Pinka folyó mentére telepített le a dalmáciai Moslavina, Rovisce, Raca és Koprovnica környékéről származó horvátokat. Horvátlövő községben 14 horvát család telepedett le, és alkotott közösséget a már itt élő német és magyar származású családokkal.

Árpád-kori határőr lakóira utal nevének második fele, amelyhez járul a 16. századi horvát telepítést megörökítő nemzetiségnév. Erre utaló első írott formája 1553-ból maradt fenn, a félig német Toth Syczen alakban. Rövid időre a Zrínyiek tulajdonába került a falu, akik 1592-ben újabb horvát menekülteket telepítettek le.

1715-ben a Pinka folyó nyugati oldalán található Németlövő (Deutsch-Schützen) faluba telepítik át az ekkor Tóth-Sicz névalakban előforduló horvátlövői német anyanyelvű lakosságot, az ott élő horvát családokat pedig a helyükre telepítették be. A mai napig is vannak eredeti hangzású horvát nevek, mint például Bugnits, Bundits, Jusits, Majrits, Milisits.

A község 1613-ban kapta a maihoz leginkább hasonló horvát nyelvű – Horváth-Sicz - elnevezést, amely később Horváth-Lö és német megnevezést alkalmazva Kroatischschützen néven is említenek. A faluban ez idő tájt 38 család, mint föld nélküli jobbágy élt.
A falu lakói a letelepedés után jobbágyok, később úrbéri parasztok és zsellérek voltak, akik a földművelés és állattenyésztés mellett halászattal és vadászattal foglalkoztak. A feljegyzések szerint a XVIII. században a vármegye egész területén híresek voltak a "belga" fajta lótenyésztésről.

1715. után a községben 32 paraszti porta és 26 zsellér család lett számba véve. Ez a rétegeződés 1960-ig, a termelőszövetkezet megalakulásáig fennállott.
Népessége az 1785. évi népszámláláskor 293, az 1863. évi helységnévtár közlése szerint 330 fő volt.

Horvátlövő horvát népessége 1797-ig a nagynardai plébániához, az itt élő német anyanyelvűek pedig a németkeresztesi plébániához tartoztak. A község ebben az évben a németlövői plébánia filiája lett, majd a trianoni határváltozás után a németkeresztesi plébániához került.
A szájhagyomány szerint az első temploma a XVIII. század elején fából készült. A jelenlegi, eredetileg barokk stílusú temploma 1796-1798. között Szent Anna tiszteletére kápolnának épült, később klasszicista stílusban bővítették, majd 1836-ban tornyot, 1864-ben pedig sekrestyét építettek hozzá.

A község közigazgatása többnyire körjegyzőség útján volt ellátva. Ennek megszervezése előtt választott bírók közreműködésével a Szombathely városban székelő alszolgabíró látta el a közigazgatási feladatokat.
A trianoni békeszerződéssel Ausztriának ítélt községet 1921. december 1-én szállták meg az osztrák csapatok. A falu a szomszédos Alsócsatár, Felsőcsatár, Kisnarda, Magyarkeresztes, Nagynarda, Németkeresztes és Pornóapáti települések lakosságával tanúsított hazafias kiállása következtében Pehm András községi bíró bíráskodása idején, 1923. január 10-én került vissza Magyarországhoz.

1922-ig a németlövői, 1923-1950-ig a pornóapáti körjegyzőséghez tartozik, 1950. október 28-tól 1966. szeptember 30-ig önálló közigazgatása volt, 1970. június 30-ig a pornóapáti, majd 1990. december 31-ig a felsőcsatári közös tanács társközsége. 1991. január 1-től önkormányzat irányítja, és ismét a Pornóapáti Körjegyzőséghez tartozik.

Nagy múltra visszatekintő önkéntes tűzoltósága 1893-ban alakult, első szerháza 1899-1900 között épült.
A községet az országhatár 1949-ben történt lezárásáig kishatárforgalmi átkelőhely kötötte össze Ausztriával.
Határőr laktanyája 1956-1957, a termelőszövetkezeti major épületei 1961-1963, kultúrháza 1964-1966. között épült. Orvosi rendelőjét és önkormányzati hivatalát 1999-ben avatták. A faluból az I. világháborúban 13, a II. világháborúban 7 katona halt hősi halált, 1956-ban 2 mártír vesztette életét. Emléküket a trianoni hűségre is emlékezve Tornai Endre András szobrászművész által 2002-ben készített emlékhely őrzi.